Mindenkinek van valakije, csak én vagyok egyedül - gondoljuk - , ha nincs mellettünk egy társ. Valóban az egyedüllétben sokkal sebezhetőbbek, sokkal érzékenyebbek vagyunk és ettől tüskéink nőnek amelyek senkit sem engednek a közelünkbe. "Megvédenek" a másiktól.

Sok oka lehet annak, hogy pár nélkül vagyunk: nem vágytunk rá igazán, más dolgok fontosabbak voltak, úgy érezzük ez nekünk nem megy, túlságosan visszahúzódóak vagyunk, nem találjuk a hangot, így aztán el sem jutunk egy első találkozásig, vagy ha igen, már az elején elszúrjuk, vagy úgy gondoljuk, nem vagyunk elég jó nők, elég jó férfiak. Van aki még párválasztásában is a szülők elvárásai szerint dönt valaki mellett, de legbelül egy ellenkező karakterre vágyik. Melyik a jó választás? Van e egyáltalán jó vagy rossz választás? Nem inkább az számít, hogy mi történik közben, az együttlétek idején, vagy az, hogy hogyan viszonyolunk a saját döntéseinkhez ?

Sok-sok kérdéssel kapcsolódhatunk a párkapcsolat kimeríthetetlen témájához, ezekre keressük együtt a válaszokat ebben kurzusban.